Szakmai szempontból két nagyobb csoportra lehet osztani a játékos feladathelyzeteket.
1. A játékok egyik része a Gestalt-funkciókat, azaz az alak-háttér megkülönböztetését, a vizsgált formák felismerését, háttérből való kiemelését célozzák meg. E funkciók alkalmazása során az egyén úgymond passzív, vagyis pusztán szemével pásztázza az ábrákat, s várja, hogy megjelenjenek a keresett formák. Nincs szabályszerűség e feladatok megoldásában, a gyakorlás taníthatja meg az idegrendszert a Gestalt-funkció megfelelő működtetésére. E funkció szükséges többek között a betűk tanulásához, azok megkülönböztetéséhez.
2. A játékok másik része már a vizuális észlelésen alapuló gondolkodási műveletek területeit mozgósítja. Idetartozik a formák megkülönböztetésének képessége, az elemző látásmód, analízis-szintézis. E műveletekhez már szükséges az irányított szemmozgás, egyes feladatoknál a téri tájékozódás, valamint az idegrendszer elemző-szervező működése. A feladatok a fokozatosság módszerével járulnak hozzá, hogy megtanítsák a gyermeket e funkciókra. E funkciók a betűk összeolvasásához, az íráshoz nélkülözhetetlenek.
A soralkotás, osztályozás, csoportosítás egy vagy több szempont szerint történik. E feladatok megoldásához a gyermeknek tudatosítania kell magában a szabályt, s azt kell alkalmaznia a feladat végrehajtása során. Tehát e játékos feladatoknál már a magasabb gondolkodási funkciók mozgósítására van szükség. A szövegértést és a matematikai gondolkodást alapozzák meg többek között e funkciók.